Vajon meddig leszek képtelen zenét hallgatni?
Nem, nem csak azokra a zenékre gondolok, melyek a Te zenéid, hanem minden zenére. Tegnap este dübörgős, vérpezsdítő számot hallgattam, ringattam magam a ritmusra, el akartam nyomni a szívem zakatolását, fel akartam szabadulni, a fejhallgatóban harsogott a dallam, és csak éreztem, ahogy megállíthatatlanul folyik a könnyem.
Már teljesen mindegy, hogy milyen a zene, mert minden hang Rólad mesél, és csak a hiányodról.
Ha képeket nézegetek, mindjárt olyat találok, amitől olyan érzésem van, mintha vasmarokkal fognák a lelkem.
Ha süt a nap, csak arra tudok gondolni, hogy a Te arcod is melegíti. Ha meglebben egy szellő, biztos vagyok benne, hogy a Te arcod is simítja. Ha éjjel felragyognak a csillagok, hiszem, hogy Te is épp azokat nézed.
Nem tudom meddig pereg így az idő.
Hiányzol...
