valami bántott
valami égetett
valaki látott
valaki vétkezett
valami nem lett semmi sem
valaki zuhant a semmiben
valamit láttam, ami igaz volt
valami elveszett, a hitem volt
valaki mondta: jöjj velem
valaki hívott kedvesen
valakit vártam, de hiába
valaki elhagyott és most árva
valahol sírnak a szép szavak
van ahol lehullanak a madarak
valahol a fák dermedten állnak
van ahol rám sohasem találnak
Hiába próbálom magamról lerázni a gondolatokat, nem megy. Nap mint nap ugyanoda térek vissza, mindig más más szemszögből nézem a múlt eseményeit, egyre több apróságot fedezek fel, de nyugalmat nem találok.
Meddig lesz vajon így?
